Zúg a Volga, sír a Volga, súlyos gálya reng a habján.
Hóban szélben, napsütésben csörg a lánc a Volga partján.
Hosszú kínos év a kurta nap, száll a gálya, sírva húz a rab.
Tüske ha vérzi, már nem is érzi, könnyes arca ó be halvány!

Zúg a Volga, sír a Volga, súlyos gálya reng felette.
Árva, csüggedt életünket láncon húzzuk mindörökre.
Zúg a korbács, és a húsba csap, száll a gálya, sírva húz a rab.
Százfele vérzik és pihenése nincsen, csak a sírgödörben.
Zúg a Volga... sír a Volga...