Megyen már a hajnal csillag lefelé,
az én kedves galambom most megyen hazafelé.
Lábán van a csizmája, lagos szárú kis csizma,
rásütött a hajnal csillag sugára.

Amerre mégy, édes rózsám, kívánom,
hogy előtted a rét is piros rózsává váljon!
A zöld fű is előtted édes almát teremjen,
A te szíved soha el ne feledjen!